Lebegőfürdő – A lebegőfürdő története
A tenger adta az ötletét a lebegőfürdő megvalósításának. Azt kutatták, hogy miért is kellett a mélytengeri búvárokat felhozni egy 4-5 órai munka után. Hogyan kerültek teljesen eufórikus állapotba, hogy már nem tudtak tovább lenn dolgozni. Vizsgálatok bizonyították, hogy ezekért a jelenségekért számos tényező együttes hatása a felelős. A vízben lévő lebegés érzése valamint az, hogy a hőmérséklet különbségtől megvédte őket a búvárruha. Ezek hatására az agyuk hihetetlen mennyiségű endorfint termelt és ez okozta a mámoros érzést.
Dr. John C. Lilly végzett különféle kutatásokat az 50-es évek Kaliforniájában, aki az ideggyógyászat területén ért el kiemelkedő sikereket. Az agy működését kutatta és a legkülönbözőbb kísérletek során jutott el a ma is létező lebegőkabin (floatation tank) elkészítéséhez. Kutatásai során felfedezte, hogy az agyunknak vannak a fájdalomcsillapítókhoz, mint például a morfium is, fogadó receptorai. Kísérletei bebizonyították, hogy az agyunk elő tud állítani saját fájdalomcsillapítót ezekhez a receptorokhoz, ez pedig nem más mint a béta-endorfin. Az endorfin közismertebb nevén a boldogsághormon a természetes fájdalomcsillapítás legegyszerűbb módjának bizonyult. Rengeteg a szervezet számára pozitív hatással rendelkezik, általános jó közérzetet biztosít.
Az első és legfontosabb tényező a lebegés érzése. Felfedezték, hogy az Epsom sónak hihetetlen a felhajtó ereje, valamint nagyon jól oldódik nagy mennyiségben is. 25 centiméternyi víz elég ahhoz, hogy bárki erőtlenül lebegni tudjon a víz felszínén. Ahhoz, hogy a tökéletes lebegés állapotát elérjük, az anti-gravitáció mellett még a hőmérséklet játszik kulcs szerepet. A lebegőfürdőben a víz folyamatosan olyan hőmérsékleten van tartva, mint az ember bőre (35.5-36 fok), így pár perc után teljesen megfeledkezhetünk arról, hogy vízben vagyunk és átadhatjuk magunkat az önfeledt lebegés állapotának.
A szervezet a központi idegrendszer 80-90%-át használja fel arra, hogy a gravitációval küzdünk, a legnagyobb érzékszervünk a bőr a folyamatos hőháztartásról gondoskodik, a hallás, látás, szaglás folyamatosan éberen tart minket. Ahhoz, hogy teljesen ki tudjunk kapcsolni, és a szervezet a belső folyamatokra tudjon koncentrálni, meg kell próbálni kizárni a külvilágot. A lebegőfürdőben sem a külvilág zaja, sem szagok, sem fények nem jutnak be. Csendben lebegünk a testmeleg sós víz felszínén. Ezeknek a tényezőknek az együttes hatásával hatalmas terhet veszünk le a szervezetünk válláról.
Ez a nagyon komoly mennyiségű energia mind felhasználhatóvá válik a szervezet számára. Ebben a teljesen pihenő állapotban agyunk elkezd endorfint termelni. A lebegőfürdőben a jobb agyféltekének a működését serkentjük, amely a kreativitásért és a probléma megoldásért felel. Azzal, hogy a külvilágot kizárjuk, tudunk figyelni a belső folyamatainkra, meg tudjuk találni a problémánk forrását és a felszabaduló rengeteg energiával orvosolni tudjuk azt.
Referencia: Michael Hutchison könyve a lebegésről: „Book of Floating“
